Vendégposzt Csordás Ádám tollából (billentyűzetéből)
Itt ülök a gép előtt, különben hogyan gépelném ezt a posztot. Nem akartam cikket írni a pénteki napomról, de miután jöttek a kialvatlan rajongói DM-ek, így hogy nyugodtabban aludjatok, gondoltam megírom. (A bejegyzés írása alatt egy 30%-os Oreós Milkát fogyasztottam el és csak azért nem írom, hogy miattatok nem alszom, hogy ne legyen bűntudatotok, amiért kedvenc bloggeretek nem tud pihenni!!4444).
7:30-kor csörgött először a telefonom, annyira hullának éreztem magam, hogy 8:30-ig tíz perces szundikkal fetrengtem. Mivel így sietnem kellett dolgozni, se egy kávét nem tudtam enni, de még reggelizni sem volt időm. A nap meg már amúgy is fent volt. A macskától el se köszönve rohanok.
A reggeli tömegben sikerült felpréselnem magam a metróra, mondhatom gyönyörű így kezdeni a reggelt, amikor mindenki 40 keréken robog a melóba. Egy az arcomba lihegő ember melegíti az arcomat, a metró csempéin pedig visszatükröződik a szerelvények kéksége, a villogó neon ezt a képek vési a retinámba. Aztán valahol Pest alatt elhaladva, bár nem szeretnék, de lehetőségem nyílik bepillantani a szomszédos kapaszkodón állók aurájába.
Valaki náthásan köhög előttem, van, aki éppen a telefon kijelzőjén visszatükröződve szörnyülködik el a sminkjén. Negyed órára akaratlanul is az életük részévé válok. A megállótól gyalog siettem tovább, és a 8 fokos húgyszagot érezve eszembe jutott, hogy péntek van, egy olyan februári péntek, amilyen 2003 óta nem volt.
Hiszen 14.-e van, egy olyan ünnepnap, amit a fél világ utál… Úgy halottam a brit tudósok szerint ez is csak ok a pénzköltésre. Én nem tudom. A barátnőm nem várja el, hogy meglepjem, de tudja, hogy meg fogom. Igazából szerencsésnek mondhatja magát, mert számára minden nap lehetne Valentin nap, és szerencséje van, mert vagyok olyan figyelmes, hogy nem csak évente egyszer kap tőlem valamit. Így nincs oka éhezni, de azért valamit csak főzök neki Bálint napra. Semmi különössel nem készülök, de mivel már bőven másnap írom meg így amúgy se titok… Viszont van annyi egyéniség pinteresten, hogy csajos giccsekkel tisztelgek a Bálintok előtt:
+1 Semmi köze a témához, de így néz ki két magyar blogger:
Mefi nem tudom hány éves, de MLZ Lacán kívül még az ő blogját olvasom. Dávid, már ex-blogger, de jó volt a blogja. Nos, ők a példái annak, hogy ők is amúgy ők is emberek. Irigykedve nézem őket, mert ők velem szemben tudnak jól írni. Nem voltam rájuk féltékeny, felnéztem rájuk (főleg Dávidra mert magasabb, mint én). Elfogadom, hogy valaki jobb nálam, ezért nem is próbálkozok az írással. De még is vagyok annyira erős, öntudatos, hogy mint betonfalról a kisgyerek, rólam is lepattannak a szurkálódások. Amióta pedig az EZO TV-t felhívtam, azóta a rosszindulat nem töri át az egómat. És hogy kapcsolódik ez a Valentin naphoz? Úgy, hogy rájöttem ilyenkor is nem mást kell szeretnem, hanem magamat. Erről szól az életem és az összes posztom, a blogom, az életem(is)!
Ádám, csak simán Ádám
